Dél-dunántúli Napló
Éjfehér
Obora Mercédesz éjfehér c. novelláskötete olvastán eszünkbe jut egy Szász Imre-i tétel: �Prózánk általában ízlésesen narcisztikus. Csak gondolati és művészi kockázattal jár: lelki, biológiai, közösségi létét nem teszi fel rá az író -- írta Sz. I. évtizedekkel ezelőtt, s a helyzet alapvetően azóta sem változott. Ám léteznek kivételek, és Obora Mercédesz ilyen kivétel.
Van, hogy a fogyasztói társadalom mellékhatásai a legrosszabbat hozzák ki az emberből. Obora Mercédesz � novellahősnői-hősei jellemzően a fél-, ál-, szubmenedzseri szféra tagjai -- világa némileg Joseph Heller Valami történt című regényét idézi, annak mai-magyar, miniatürizált, továbbtúlzott, -torzult változata. Ha Heller regénye hatalmas, félelmetes épület, Obora Mercédesz novelláskötete kecses-parányi, szubtilis ördögfigura.
Meghökkentésből mindenesetre jeles. Az egyik szereplő így szól, hm, a lóhoz: -- Tudod, azért vettelek, hogy boldoggá tegyél. Nem gondoltam, hogy ilyen hatással leszel rám -- és hatalmasat csaptam a farára. Nagyot ugrott meglepetésében, de nem volt ellenére a durva játék. Végkifejlet: (...) Zihálva feküdtem el a hideg padlón. (...) S a végkifejlet utáni, a szimpla polgárpukkasztáson túlmutató társadalomkritika: Mikor kiléptem az utcára, még mindig lüktetett az altestem a gyönyörtől. Szembejött egy fiú és egy lány. A lány egy fejjel magasabb volt a srácnál. Felháborító, hogy az emberek fittyet hánynak a normákra (...)
Ki ez a nő?, teszi fel az olvasó a szöveg olvastán a kérdést, még egyszer szemügyre véve szerző nevét a címlapon. A kérdés, mely feltételezi, író s hőse nem lehet messze egymástól, persze alapvetően hibás, de kötetvégi öninterjúban az alkotó maga is szükségesnek tartja tisztázni. Vagy: nem tisztázni. A válaszok kitérő-szürkék jellegzetes interjúalany-mellébeszélés --, és legvégül, provokálón, ezt mondja a meginterjúvolt: Minden beszélgetésből ki lehet hozni mást, többet, tartalmasabbat. (...) Szívesen váltok, ha Ön is több szakmai vagy egyéb érdeklődést mutat a kötet iránt -- s kivillantottam fogaimat, akár halált hozó mosolyt. Az éjfehér groteszk, világunk torzulására a figyelmet felhívó, korántsem ízlésesen narcisztikus világa további társadalmilelet-felmutató munkára vár. Folytassa, Obora Mercédesz! Merci, merci.
|